A repülő Niigata-ban tette le a két szövetségest.Onnan bérelt autóval mentek tovább,egészen Fukui-ig.Yin gyönyörűnek találta a vidéket,de a vezetésre koncentráló Sochimo-val ezt nem oszthatta meg.
A jakuza élekorát értelmetlen lett volna találgatni,szellemi és testi frissessége kortalanságot ajándékozott neki.Megjelenése tekintélyt sugárzott,szavai olyan súlyosan zengtek,hogy Yin képtelen volt elfeledni őket.
Sochimo egyhuzamban vezetett nyolc órát,mire megérkeztek a szerény kis faházhoz,Fukui-ba.Már várták őket.Két álarcos alak állt a sodzsi panelek előtt.Yin támadó állásba helyezkedett,de a Sensei megállította.Nem szólt,csak határozottan visszahúzta a kis Lee-t.Lassan előrébb lépett.
"-Yokoso,ojabun-sama!O-genki desu ka?"-szólaltak meg egyszerre.
"-Hai,genki desu"-felelte Sochimo,érezhető éllel hangjában.
"-Shitsurei-shimashita"-zengték az álarcosok,majd derékig hajoltak.
"-Yosh"-morogta a jakuza,mire amazok elsiettek az éjszakába.
Yin volt annyira bölcs,hogy nem kezdte faggatni leendő tanítóját és vendéglátóját.Keveset tudott japánul,sejtette,hogy valamiféle udvariassági látogatás volt ez a két alárendelt részéről.
"-Irasshaimase!-intett hirtelen Sochimo a bejárat felé.-Kerüljön beljebb!"
"-Domo arigato gozaimasu"-felelte egy gyenge mosolyt villantva Yin,majd széthúzta a külső papírfalat és belépett.
A berendezés egyszerű fa bútorokból állt.
Semmi színes,semmi figyelem felhívó nem volt a házban.Yin-t és a Sensei-t csak két fuszuma ajtó választotta el.Mivel késő este volt,aznap nem kezdték meg az edzést.Helyette beszélgettek.
"-Tudnod kell,hogy ez az utolsó alkalom,hogy a te nyelveden szólok hozzád.Holnaptól egyszerre tanulsz meg bánni a testeddel és a szellemeddel.Kérdésed van?"
"-Igen.Kicsoda vagy te,Sensei?"-hajtott fejet illemtudóan Yin.
"-Gondoltam,hogy megkérdezed.."-élesen szembenézett a lánnyal.
"-Sajnálom..-állta a tekintetet-..nem akartalak megsérteni Sensei,de.."
"-De tudnod kell!-fejezte be a mondatot lágyan,de határozottan Sochimo.-Nos,mint azt láthattad,vezető vagyok.Egy ojabun.A két fiatalember,akik vártak rám,ők a "fiaim",a kobunok.A maffiának dolgozunk,szigorú hierarchiában élünk."
"-Jakuzák vagytok."
"-Hai.Talán gondot jelent?"
"-Nem.Amíg segítesz nekem…-hirtelen rádöbbent-..miért pont én kellek?"
"-Tiszteltem az Apádat,s tiszteltem a Bátyádat is!"-a Sensei bólintott. "-Köszönöm."
"-Csak olyan adhatja vissza a becsületem,akinek még van!"-zengte Sochimo.
"-Arigato."
"-Bosszúdra rászolgáltak,segítenem kötelesség!"-felpattant,kiment.
Nem telt bele egy perc és visszatért egy tálcával a kezében,melyen egy agyag kancsó és két kis agyag csésze hevert.Szertartásosan kitöltötte az átlátszó italt,majd megemelte és intett a kíváncsi lánynak.
"-Kampai!"-kiáltotta Sochimo vidáman.
"-Kampai,Sensei!"-visszhangozta Yin.
"-Ma estétől a neved:Sakura!-azzal kiitta a csészét.-Sake-val kereszteltelek meg!Mától a lányom és tanítványom vagy!"
"-Domo arigato gozaimasu,köszönöm Neked!"-egy hörpintéssel kiitta a sake-t.
Ekkor látta utoljára szívből mosolyogni Sochimo-t.Hajnalig iszogattak,s mikor kiürült a kancsó,nyugovóra tértek.
Yin nagyszerűt álmodott:látta magát,amint bosszuálló angyalként az összes merénylőt kivégzi.Olyan érzés volt ölni,mintha takarítana.Jólesett csinálni,mert felelősségteljes "munka" volt,s utána büszkeséget érzett és végtelen nyugalmat.Ugyanakkor tudta,hogy előbb-utóbb végez minddel és akkor neki magának is mennie kell!....Mégsem bánta.Nem kesergett,mert Yang várt rá odaát,az Örök Nyár Birodalmában..ahol nincs fájdalom,csak öröm,nevetés,szeretet és ahol segíthet és neki is segítenek….Yang segít!..
Sochimo vizsgálódva nézte az alvó lányt,tudta miről álmodik és látta arcán a nyugalmat.Ez bizonyította számára,hogy Yin nem élvezetből,hanem kötelességből fog gyilkolni.Igen,ez gyilkolás lesz.Olyan úton-módon,ahogy a Sors adja.Nem kegyelmez majd,de igazságos lesz.Gyors és halálos.Mindig.
A tapasztalt jakuzának meg se kottyant a fél kancsó sake,hamar kijózanodott és írni kezdett.Meg akarta örökíteni,hogy milyennek látta első közös napjuk végén Yin-t.Azaz Sakura-t.Edzések nélkül,érintetlenül.
Sokat számított,hogy a lány engedelmesnek,tisztelettudónak mutatkozott.Egy rossz szót sem szólt,hogy ezentúl csak japánul beszélhet,hogy új nevet kapott,hogy Sochimo fog dönteni mindenről.
A Sensei tudta,hogy Sakura lesz élete "fő műve".Érezte a lányban örvénylő erőt.Csak segítőjeként nyerhet engesztelést,csak Ő adhatja vissza régen elvesztett becsületét!......
……Amateraszu hajnali sugarai anyáskodón melengették,ébresztgették a mi Sakura-nkat.Madarak csiripeltek odakint és valaki meditációs éneket mormolt.
Sochimo volt az.A házikó melletti tisztáson térdelt,törzse fel-le emelkedett,karjaival jeleket írt a levegőbe.
Olyan tisztán énekelt,mégis férfiasan,zümmögve.Sakura még keveset tudott japánul ahhoz,hogy megértse a dalt,de szavakat ki tudott venni belőle.A békéről szólt.A lelki békéről.Arról a csodálatos és teljessé tevő érzésről,mikor az ember megtalálja igazi önmagát,s harmóniára lel a természettel.
A Sensei hangja lassan elhalt,felállt és egy váratlan kiáltással kieresztette a bennrekedt levegőt.Aztán Sakura felé fordult.
"-Konnichiwa,Sakura-san!"
"-Konnichiwa,Sochimo-sama!"
"-Álmod végeztével magad mögött hagytad eddigi életed?"-nyújtotta bal kezét a lány felé,aki erősen koncentrálva összerakta a szavakat.
"-Hai,Sensei!"-hajolt meg tisztelettudóan.
"-O-kaeri nasai (Isten hozott itthon!)"-szorította meg bátorítón Sakura kezét,majd elindultak.
Hogy hová,arról nem esett szó.Útközben a természet szavait tanította a Sensei.Mindenre rámutatott,majd elkiáltotta japán megfelelőjét.
"-Kusa!"-mutatott a fűre.
"-Sora!"-nézett fel az égre.
"-Yama!"-kémlelte a hegyet.
Ez így ment még sokáig.Sakura engedelmesen ismételgette a rengeteg szót,Sochimo pedig békésen,vidáman menetelt elől és bólogatott.
Teltek az órák,de a jakuza fáradhatatlan örökifjúként egyetlen egyszer sem állt meg.Szerencséjére a lány is remek kondícióban volt,panasz nélkül lépést tartott Mesterével.
A táj hihetetlenül tiszta,érintetlen maradt.Sakura nyomát sem látta emberi kéznek.Néhány olyan kis tanyát kivéve,amilyen Sochimo-é.Talán mind jakuzák voltak,talán világtól elvonult gazdagok,talán csak egyszerű földművesek?Ki tudhatja azt?
Sochimo biztosan.De ő nem volt csak úgy faggatható.A kölcsönös tisztelet képezte a Tanítvány és Mestere kapcsolatának legstabilabb alapját.A felesleges beszéd és mozdulat ősi ellenségnek számítottak számukra.
"-Megérkeztünk!"
Sakura annyira elkalandozott,hogy kishíján feldöntötte váratlanul megtorpant Tanítóját.A hegyi ösvény egy homokos vízpartra vezetett.Gyönyörű árnyalatai csillogtak a kéknek Amateraszu sóhajai mentén.
"-Ez a Wakasa-öböl,lányom!"
"-Sugoi!(Nagyszerű!)"-kiáltotta örömében Sakura.
Mielőtt Sochimo újra megszólalhatott volna,a lány futásnak eredt,de olyan sebességgel,mintha szárnyai nőttek volna!..Lába nyomán felkavarodott az út pora és a Mester ruháján landoltak a szúrós szemcsécskék.
"-Matte!(Állj!)"
A szigorú kiáltás megfagyasztotta Sakura testét.Levegőt venni sem mert.
"-Gomen-nasai(Bocsánat)"-rebegte lassan fordulva a lány.
"-Kamaimasen(Semmi baj)"-szólt a Sensei,de a szemei lángoltak.
"-Tudom,hogy tiszteletlenül viselkedtem..,de olyan rég nem jártam vízparton!"
"-Nem kell a beszéd!-hadarta felemelt kézzel Sochimo.-Menjünk!..Együtt!"
Lassan,helyes légzéstechnikát alkalmazva haladtak a kavicsos ösvényen.Sakura kínosan ügyelt arra,nehogy egy ujjnyival is a Mestere elé lépjen.A férfi olykor félrefordult és elmosolyodott,hogy a Tanítvány meg ne lássa!
"-Vedd le a szandálodat!"-mutatott a homokba süllyedt lábakra Sochimo.
"-Hai,Sensei!"-azzal Sakura kibújt a zorijaiból és a kezében tartva őket a Mestere után sietett.
Egy sziklásabb partszakaszhoz értek és a Tanítvány észrevett egy alakot.Egy kimono-ba öltözött,kecsesen integető női alakot.A hajában rengeteg,fegyvernek is használható,színes hajtű csillogott,a ruháján főnixek lángoltak,a lábánál egy hatalmas zsák pihent.Sochimo biccentett felé,majd hátraszólt:
"-Kikio."
Sakura rögtön megérezte,hogy ez a nő veszélyes.Amilyen törékenynek és esendőnek mutatta magát,olyan pontos és halálos harcos lehetett.Nem kellett sokáig találgatnia,milyen kapcsolatban álltak egykor a Sensei-jel!
"-Hajimemashite (Örülök,hogy megismerhetem!)-csilingellt a negédes hangocska és a gésa mélyen meghajolt a lány felé.-Konnichiwa,Sakura-san!"
"-Konnichiwa,Kikio-san!"-viszonozta a meghajlást a Tanítvány,s mire felegyenesedett,Sochimo eltűnt szem elől.
Sakura próbálta leplezni zavarát,nem tekingetett körbe-körbe,mégis elárulta magát:egyfolytában pislogott.Ezt a gésa szándékosan figyelmen kívül hagyta és elkezdte kibontani a zsák száját.
"-Watashi wa hotondo nihongo o hanasemasen"-magyarázta a nőnek,hogy nem nagyon beszél japánul.
"-Wakarimasu(Értem)..-szinte dalolta a szót,-..kamaimasen!"
Ezt már ismerte a lány,tudta,hogy Kikio megértette őt és nem sértődött meg.Így hát el is múlt pillanatnyi kétségbeesése és segített kipakolni a zsákból.
Volt abban ruha,festék és fegyverek.Dobócsillagok(suriken),kések(tanto) és fémes vázú legyezők(sensu).Na meg a színes hajtűk.
"-Vedd le piszkos ruhák!"-szólalt meg erős akcentussal Kikio.
Sakura nem volt szégyenlős sohasem és Lee mestertől hamar megtanulta a feltétlen engedelmesség előnyiet.Ledobálta hát a poros nadrágot és inget.
"-Vedd fel tiszta ruhák!"-nyújtotta a Tanítványnak az ébenfekete alapon vérvörös sárkányos selyemkimonot és az összehajtott fekete selymekből álló övet.
Sakura viselt már ilyen ruhát,ezért könnyen elboldogult a titkos zsebekkel és hajtásokkal.Kikio elismerően mosolygott,majd kezébe vett két fémes vázú legyezőt.A maradék kettőt a lánynak nyújtotta.Sakura kérdés nélkül követte a gésát,aki bokáig belegyalogolt a vízbe.
"-Anata mo,watashi mo(Te is ,én is)-szólalt meg ismét a dallamos hangocska,harci táncba kezdett a nő.Lassan és követhetően.
"-Hai,Kikio-san!"-mondta a Tanítvány és utánozni kezdte.
A hivatásos gyilkos-csábító mozdulatai pontosak,kiszámíthatatlanok és igazán lenyűgözőek voltak.Mondhatni művésziek.Ha Sakura nem lett volna tökéletesen tisztában a nő foglalkozásával és a bájos legyezők fegyverkénti használatával,akár elsőosztályú táncosnőnek is gondolhatta volna.
Mikor már órák óta gyakorolták a "táncot",megjelent Sochimo.Váratlanul.
"-Tadaima (Megjöttem)"-zengte a Tanító és biccentett a hölgyei felé.
"-O-kaeri nasai"-válaszolták kórusban,meghajolva amazok.
"-Szeretném látni,hogy mit tanult Tőled!"-azzal helyet cserélt a gésával.
Sakura lehunyta szemeit,bizonyítani akart.Mesterének és..és Yang-nak is!Érezte Sochimo jelenlétét,a belőle áramló erőt,a Ki-jét.De nem tűnhetett elbizakodottnak,ezért újra kinyitotta szemeit és támadott.Ez hibának bizonyult.
A jakuza könnyen elhajolt,hárított,kivédett MINDEN lendítést,szúrást és vágást.Nem dőlt be semmilyen figyelemelterelő trükknek,áltámadásnak.Sakura rájött,hogy mire akarja kényszeríteni Sochimo:IMPROVIZÁLNIA kell.Meg is tette!
Váratlanul féltérdre ereszkedett és legyezni kezdte magát.De csak a jobb kezével,a balt a háta mögé rejtette.A Mester várakozó állásba helyezkedett,ellazította izmait.Eltelt így pár perc,mire Sochimo figyelme egyetlen másodpercre csak a légzésére koncentrált.
Sakura jobb kezéből kicsapódott a fémes vázú sensu,egyenesen a férfi feje felé,majd rögön utána bal kezéből,a háta mögül,repült a másik sensu,pontosan a férfi támasztó lábának bokáját célozva meg.
Sochimo éles érzékeinek köszönhetően időben lehúzta a fejét,ám a bokáját megsebezte a második legyező.Csak karcolás volt,mégis találat.
"-Nandakke!-káromkodott a Sensei.-Nem hittem volna,hogy sikerül!"
"-Arigato…-suttogta büszkén a lány-..Kikio-san jó tanárnőm volt."
"-Még nincs vége edzés!-szólt közbe a gésa.-Tanulni több női fortély!"
"-Hai-bólintott Sochimo.-Kikio feladata,hogy gésát faragjon belőled!"
"-De ehhez évek kellenek!-horkant fel Sakura.-Annyi időm pedig nincs!"
"-Iie-tiltakozott Kikio.-Elég három nap.Ad nekem három nap?"
"-…-a lány elbizonytalanodott,Yang-ra gondolt,szégyellte,hogy így is már napokat elvesztegetett.
"-Tudjuk,mi jár a fejedben,de edzés és új képességek nélkül esélytelen szembeszállnod a gyilkosokkal!Idő kell,hogy kiképezzünk!"-hadarta Sochimo.
"-Nem érdemlem a törődést….-sóhajtott fel Sakura,-..hagynotok kéne,hogy most azonnal a Halál karjaiba rohanjak!..Yang sosem akarta,hogy megbosszuljam!"
Azzal a lány összeroskadt és feltört belőle a zokogás.Amióta megölték drága Bátyját,először siratta meg.Sochimo és Kikio rögtön érezte ezt.
"-Erősnek kell lenned,Sakura-san!-lépett elé a Sensei.-A bosszú kötelesség!"
"-Három nap nem sok!-biztatta Kikio.-Te gyorsan tanulsz!"
Erre már nem mondhatott nemet.Letörölte könnyeit és felállt mentoraival szemben.Tekintetében a végzetes elszántság lángja lobogott.Örökre megváltozott.
"-Rendben.Megteszek MINDENT,hogy tökéletes fegyver váljék belőlem.Mindent."
"-Hai!"-rikkantotta elismerően Sochimo,ám Kikio szemében szomorúság csillogott.
Ettől a naptól számítva három éjszakát töltött a szabadban Sakura a nővel.Nappal a fegyverek használatára és saját teste korlátainak legyőzésére oktatta,a sötétség beálltával a festékek és a ruhák,na meg a mérgek következtek.
Sochimo megjelent mindhárom napon,váratlanul,de tökéletesen időzítve.Kikio átengedte a terepet és a lány megküzdött Sensei-ével.Általában döntetlen lett a kimenetel,mert a férfi ismerte a trükkök,fogások többségét.
Sakura mestere lett a surikennek,tantonak és sensunak.Nem csoda történt három nap alatt,hiszen a lányt kiskora óta oktatták a harcművészetekre!Minden stílusnak és fegyvernek hamar ráérzett a lényegére és befogadta őket.
Kikio előcsalogatta a lányban rejtőző ellenállhatatlan,ősi nőiességet és tökéletes álcává,csábító második bőrré alakította azt.Sakura úgy bánt a saját testével,ahogy azelőtt elképzelni sem tudta volna.Ismerte minden porcikáját.
Az utolsó éjjelen a két nő letelepedett a tűz mellé és beszélgettek.Kikio elmesélte,hogyan találkozott Sochimo-val és miért lett belőle gésa.
Akkoriban,ha egy fiatal lány árván maradt,nem sok lehetőség kínálkozott a számára.Kikio is hamar az utcára került,ahol megerőszakolták és összeverték.Ha koldulni próbált,a többi nincstelen kergette el.Hetekig csavargott és menekült,mire a hírhedt Makato-klán területére tévedt.
Makato Horijin volt ekkor az ojabun,a fővezér,aki triádok százait tartotta a kezében.Osaka volt a területük központja,ahol a drogon és fegyvereken kívül gésa iskolát üzemeltettek.Erre az épületre és környékére felügyelt az ifjú Sochimo és Ken,a Makato vérvonal örököse.
Kikio-t a külvárosi triádok egyike kapta el és mivel a lány szép és nagyjából sértetlen maradt,a trónörökösnek szánták ajándékul.Ám Ken csak külföldi és csak szőke nőket vitt az ágyába,így átengedte hű szolgájának és gyermekkori játszópajtásának:Jojimin Sochimo-nak a lányt.A fiatalok közt első látásra fellobbanó szerelem azonban dühítette az érzéketlen herceget,ezért elzáratta a lányt a gésákhoz.Sochimo hiába tiltakozott,az ifjú Makato nem engedett.
Teltek-múltak az évek,de a szerelmesek nem felejtették el egymást.Amikor Ken legénybúcsúját tartották,az összes gésát áthozatták a palotába,Tokyo-ba.A Makato-klán terjeszkedése megállíthatatlan volt,minden héten ünnepeltek egy újabb terület feletti uralmat,vagy egy újabb érdekházasságot.Ezúttal az örökösét!
Kikio-nak és a többi nőnek lenszőke,göndör parókát kellett viselnie és vérvörös ruhákba bújnia.Az ifjú Makato kettesével,hármasával szeretkezett velük,a többi részegen magát markolászó,idiótán vigyorgó triádos előtt.Ám amikor már csak Kikio maradt,Sochimo-nál elszakadt a cérna,szeme elé véres köd ereszkedett.
Kíméletlen gyorsasággal lecsapott Ken-re és társaira,mindüknek átvágta a torkát egy közönséges sushi-szeletelővel.Az ifjú Makato-nak csak annyi ideje maradt,hogy megjelölje gyilkosát,mielőtt az elmenekül a gésájával.Egy izzó,vas tűzkaparóval az elforduló Sochimo hátán végigsuhintott,méghozzá olyan mélyen,hogy a seb soha sem gyógyulhasson be!
Amateraszu hajnali táncát a szivárványosan csillogó kék habokon együtt figyelte a gésa és tanítványa.Csodálatosan békés volt minden pillanat,csak az élő természet zenélt.
Sakura kimondhatatlanul hálás volt Kikio türelméért és minden fortély átadásáért.Tudta,hogy a nő tragikus,de végül beteljesült szerelme Sochimo Sensei-jel bizonyíték arra,hogy van igazság.Érdemes kitartani.
A lány szíve összeszorult,mert Mark jutott eszébe.Csúnyán magára hagyta,kitért a válaszadás elől,s a szerelme mégis vár rá,mégis hűséget fogadott!
"-Sakura!"
A két nő egyszerre pattant fel a lótuszülésből,de amit láttak,az rögtön sóbálvánnyá dermesztette mindkettejüket.Sochimo közeledett.
A Halál színét viselte:vakító fehéret.Szertartásos pózban állt meg,egy elefántcsont markolatú,csupasz katanát lógatva a bal kezében.Várt.
"-Sochimo!"-kiáltott fel hirtelen Kikio,mint aki rájött valamire.
Ekkor azonban már Sakura tudatáig is eljutott a döbbent felismerés:Mestere kihívja őt!Ez lesz a felnőtté avatási küzdelme:a gempuku-ja.
A tanítványnak mesterré kell válnia,maga mögött hagyva MINDEN-t,ami eddigi életét jelentette.Be kell teljesítenie a Sensei-nek tett ígéretét,miszerint:visszaadja annak becsületét.Már azt is tudta,hogyan.
"-Megállapodásunk rám eső részét teljesítettem,..-szólalt meg halk,de mély hangon Sochimo.-Tudom,hogy Lee mester leánya is betartja a szavát!"
"-Hai,Sensei"-felelte mély fájdalommal telve,de határozottan Sakura. Kikio mozdulatlanul,szomorú szemmel nézte Szerelmét és tanítványát.Olyanok voltak,mint két halálba induló,vasarcú szamuráj.Két Ősi Harcos.Fehér és Fekete.Nő és Férfi.Érezte,ahogyan összeszorul a szíve.
Sochimo és Sakura egyforma katanát forgattak,melyeknek acélpengéjét a szacumai Motohira,az Új Kard-korszak legnagyobb fegyvermívese kovácsolta 1785-ben.Az utolsó szamurájok,Jojimin dédapái forgatták 1877-ben,a felkeléskor.
"-Egy ojabunnak csak a katanától szabad elesnie!"-jelentette ki végül a Sensei.
Fehér izzású energiavillámokként csattantak össze a pengék,a két harcos előreledült.Feszes testük minden izmával dolgoztak,folytonosan érzékelve egymás következő mozdulatát.Sakura várt,hol nyílik rés a végzetes rohamra.Sochimo dupla pillangóvágással akarta megzavarni,de a lány leguggolt és felszúrt a jakuza hasába,akinek megmerevedett a teste.Sakura kirántotta a pengét és visszafordulva lecsapott.