Letaszított.
Zuhanni kezdtem,fülemben harsogott a szél.
Feltartóztathatatlanul hullottam a beton járda felé.
Csak az a keserű gondolat járt fejemben,hogy "Kudarcot vallottam!".Hogy nem tudtam beteljesíteni jogos bosszúmat.Majd megnyugvás:Yang így is szeret.
Mintha egy erős légáramlat kapott volna el,megpördültem és kilőttem,addig emelkedve,amíg megláttam,hogyan közeledik energiáktól lobogó köntösében.
A maho pap!Az átkozott vérmágiát használó!Hallottam a nevetését a fejemben,pedig nem is mozgott a szája.Narancsos tűzvirágokban lángoló szemeit rám szegezte.
"-Most tartsd meg magad,Kicsi Lány!"-jött gondolatban a parancs.
-Nem tudom!-kiáltottam fel.
"-Dehogynem tudod.A test tudja.Az elméd tudja.Mondd nekik,hogy lebegni akarsz!"
Figyeltem.Magamra,belülre.Éreztem az Erőt.Felfogtam,hogy nincs veszíteni valóm,így nagyot sóhajtottam és feltétel nélkül megadtam magam.Feltétel és félelem nélkül.
Lebegtem.Testem sajgott a gonosz pap által gerjesztett,lankadatlan széltől.A szemeim is szúrtak,semmit sem láttam.Reszkettem,szédültem,de védett ismeretlen Erőm.
"-Helyes.Így már méltó ellenfél vagy.Gyakorolj,hamarosan eljövök megint!"
Ekkor elkapott és megcsókolt.Éreztem hatalmas,puha ajkait a számon.Ujjaim karmokként kaptak a torka után,de elkéstem.Már csak a levegőt szorítottam.
A következő pillanatban a szállodám tetején találtam magam.Gyűlöltem a tehetetlenségem,hogy ő irányított engem.Nem tudtam:honnan és mikor jön?!Sem azt,hogy vajon követ-e?,figyel-e?!Azt sem értettem,hogy MIÉRT nem végzett velem?!!
Nudrunga halhatatlan volt.A több száz éves afrikai férfit a sötét vérmágia,a maho,használata tette kortalanná és sebezhetetlenné.
Az aktából jöttem rá,hogy Etiópiában vagyok.A papról is szerepelt minden fontos információ.Az ő egyedi mérgével lehetett nyomtalanul ölni.Azonban ezért a halálos fegyverért különleges emberek vérét kellett venniük,majd a papnak adniuk,aki szertartásos keretek közt magába fogadta azt,növelve erejét és kortalanságát.
A szobám kicsi volt és mocskos.A környék mindenfélétől bűzlött:a meleg felforralta húgytól,bélsártól és a haldoklók okádékától.Éreztem a pöcegödrök és a kanálisok áporodott,orrfacsaró tengerszagát.
Még sosem éltem ilyen borzasztó nyomorban,ilyen kilátástalan semmiben.Nudrungát hallottam,ahogyan történetét meséli,ahogyan zengi az elátkozott tanokat.Monotonul recsegett fertelmesen önelégült hangja.Önként vállalta a "Gonosz Maho Helytartója" címet,mert ezt vélte egyetlen kiútnak a reménytelen halálraítéltségből.
Meguntam a várakozást,elindultam a sárban,szemétdombok,bűzölgő pocsolyák és kiéhezett kutyák között.Követtem a megérzésemet,mely halkan suttogta,merre találom a maho-k földalatti templomát.
Nemsokára felkel a Nap,mely eme romlott húsú és bomlott elméjű csorda Ősi Ellenségét jelképezte:a Fényt.
Megérkeztem egy régi palota romjaihoz,ahol kígyók siklottak a felrepedezett köveken,és milliónyi bogár hemzsegett a feketeségben.Undorító volt!
Felkaptam egy vastag fabunkót,a törött végére tekertem fekete kendőmet és koncentráltam.Pár másodperc múlva lobogott is a fáklyám.A szél felerősödött,felhők gyülekeztek felettem.Nudrunga tudta,hogy jövök és minden természetfeletti erejével akadályozni próbált.Dühöt éreztem.
A bejárat (vagyis inkább lejárat) egy véráldozatot ábrázoló,domborműves kőlap alatt volt.A szélei lekoptak a kaparászó végtagok erőlködéseitől.Nekem nem került erőfeszítésbe megemelni és félredobni a tömböt,mely amint földet ért:apró darabokra törött.
"-Ez nem volt bölcs dolog,Kicsi Lány!"-férkőzött ismét gondolataimba. -Kit érdekel?-vágtam rá fennhangon.-Nemsoká rád találok,átkozott pap!
"-Tudom,hiszen már vártam Rád!"-kacagott fel,hogy dobhártyám megrepedt.
A fáklyát magam előtt tartva elindultam lefelé a lépcsőmaradványokon.Jó pár kanyar és meredek csatornaszerű folyosó után leértem a Csarnokba.
Nudrunga hívei felsorakozva álltak,szánnivalóan öntudatlanul,de legfőképpen:hihetetlenül HALOTTAN!Mindegyikük szeme hiányzott és bomló húsuk alól elővillantak tojásfehér csontjaik.Nem volt fegyverük,csak a testük.
Lassan mozdultam,előhúzva katanámat a hátamra kötözött hüvelyből.Ekkor felharsant a pap rettenetes csatakiáltása,mire megindultak a holtak.Egyszerre támadtak,kezeiket felém nyújtogatva.Meg akartak ragadni.
-Belőlem ugyan nem esztek!-mondtam hidegen,majd kardtáncomba kezdtem.
Egymás után vágtam le karjaikat,mégis újra feltápászkodtak és jöttek felém.A levágott végtagok is keserves araszolásba kezdtek.Nagyon felbőszültem.
-Égjetek hamuvá MIND!-kiáltottam,katanámmal körbemutatva rajtuk. Olyan fényesség támadt,hogy ösztönösen arcom elé emeltem karjaimat.Csak a sikolyokból és a sercegő,ropogó,lobbanó hangokból tudtam,hogy elenyésztek.
"-Bravó,Kicsi Lány!"-férkőzött fejembe az ismerősen idegesítő hang.
-A nevem:SAKURA!-morogtam a fogam közt szűrve.
"-Nem.A Te neved:Yin Lee.A Bátyád,Yang,vérét visszakövetelni jöttél!"
-Helyes meglátás,te elfajzott teremtmény!De látni akarlak!Meg akarok küzdeni veled,hogy végleg elpusztítsalak!-mondtam a sötét alagutaknak.
"-Jöjj hát,követsd a kedvenceimet!
Ekkor szívszorító látvány tárult szemeim elé: három kisgyermek mászott ki,apró fáklyákkal rothadó kezecskéikben,a nedvesen csillogó falú alagutakból.Alig érték el a méteres magasságot,a bőrük cafatokban lógott testükről és hatalmas,felpüffedt hasuk volt.Kukacok és más förtelmes lények követték őket.
Rám se néztek.Nem is volt mivel.Akárcsak a felnőtteknek,nekik sem voltak szemeik.Elindultak egy negyedik nyílás felé,óvatosan lopóztam mögöttük.A falakról ráérősen csordogált a friss vér,mintha maga a templom is egy élőlény volna!..Gomolygó tömjénfüst illatát éreztem,zene szólt a talpam alól.
Mintegy varázslatra pattant fel előttünk egy vasajtó!A halott gyermekek eltűntek,mintha ott sem lettek volna!..Vettem egy mély lélegzetet és némán beléptem egy hosszú folyosóra,ahol karcsú fehér márványoszlopok tartottak csipkés boltíveket.Ám ez csak kerete volt az óriási,központi teremnek,melynek sziporkázó díszítése ragyogott minden körömnyi helyen!
Tőlem számos lépésre állt a díszes padló közepén Nudrunga,a fekete selyemturbánt,ékköves köntöst viselő véristen.Éreztem dübörgő szomját!..De akkor..
-Vámpír vagy!-kiáltottam fel döbenten.
Rám mosolygott.Szemében táncolt a tűz.Ragyogó,ijesztően gyönyörű volt az arca.A bőre úgy csillogott,akár az ékszerei.Minden izma kirajzolódott.
-Add meg magad nekem-mondta,ezúttal emberi hangján,szájával formálva a szavakat,-és olyan dolgokra tanítalak,amelyekről nem is álmodtál!..
Nem bírtam felelni.Forgott velem a világ,nem kaptam levegőt.Elbűvölt szavainak gyöngéd cirógatásával és szemeinek kifürkészhetetlen feketeségével.Tudtam,hogyha engedném,magához hasonlóvá tenne.Itt és most.Azonnal.Ezt akarta.
-Légy a Királynőm!-nevetett a hangja.-Csak Te vagy méltó hozzám!Csakis Te!
-Nem.El kell pusztítsalak!Részed volt Yang halálában!-rikoltottam.
-A Bátyád vére kárbaveszett volna,ha nem kérek belőle!-dühtől eltorzult arccal meredt rám.-Milyen jogon ítélsz el engem,Te,ki veszni hagyod az Erőt?!
-Elég!Halj meg,kárhozott!Távozz örökre!Semmisülj meg!-Bosszuálló Angyallá lettem.
Minden olyan gyorsan történt,mint a villámcsapás.Átváltoztam.Láthatatlan szárnyaim nőttek és sistergő erőteret képeztem magam körül.Jobb kezem egyetlen mozdulatával megragadtam és az aranyozott sziklafalhoz csaptam Nudrunga szoborszerűen tökéletes testét.Mély,gurgulázó kiáltás szakadt fel a torkából.
Bosszúvágyam és elemi gyűlöletem hőt grjesztett.Bal kezem felizott és a tenyeremben tűzlabda táncolt.Olyan képességeket éreztem feléledni magamban,melyekről Yang mesélt nekem,mikor még kislány voltam.
-Most is az vagy,Kicsi Lány!-üvöltött fel Nudrunga,majd hirtelen hétrét görnyedt,felemelkedett,rámmeredt és támadott.
Előrelökte karjait,a szeme fönnakadt és ismeretlen nyelven kántálni kezdett.Egyre gyorsabban beszélt,egyre érthetetlenebbül.Éreztem,ahogyan nőtt az ereje.A falakból áramlott felé a rengeteg vér.Meg kellett állítanom!
-Az idő nem veled kezdődött,átkozott szépség!-harsogtam.-Most meghalsz!
Elhajítottam az irdatlan tűzlabdát,majd a következőt,míg Nudrunga egész teste égni nem kezdett.Vonaglott az emésztő hőségben.Haldoklott.
A következő pillanatban megjelentek a gyermekek.Vagyis egykoron azok lehettek,de most inkáb apró,húsevő szörnyecskéknek tűntek.
Odabújtak az átkozott paphoz és magukba szívták annak testéről a tüzet!Nudrunga gúnyos kacagása betöltötte a termet és visszhangzott a tátongó alagutakban.Felemelkedett.A gyermekek elégtek.
-Ugye nem hitted,hogy ilyen könnyű lesz?!!-fordult felém mosolyogva.
-Őszintén?-kérdeztem lazán,vállat vonva.-Azért egy pillanatig reménykedtem!
-Te csakugyan semmitől sem félsz,igaz?-kérdezte.
-Tőled félek,-válaszoltam-de kötelességem,hogy elpusztítsalak!
-Ezt az arroganciát!-búgta lágyan.-Ezt az egetverő arroganciát!..És mégis..mégis szeretlek!Szeretem a bátorságodat,vakmerőségedet és egész lényedet!Téged!
-Hogy mondhatsz ilyeneket nekem?-sikoltottam dühömben.-Te nem tudsz szeretni!Csak gyilkolni és elvenni akarsz!Uralkodni,mint Maho Helytartó!
-Nem.Én isten vagyok!Véristen!-közelembe repült,körözni kezdett körülöttem.
-Nincs különbség!-robbanásig feszült az Erőm.-Nem uralkodhatsz e Földön!
-Dehogynem,Kicsi Lány!-suttogta finoman,majd karjaiba ragadott.-Most pedig hallgass rám,Gyönyörűm!..Szeretlek Téged!A véred dalol hozzám!Egyetlen pillantásoddal a Mennyekbe emelsz,majd a Pokolba taszítasz!Amióta láttam a szemeid,Yang vérén keresztül,azóta várlak!
-Hazudsz!-éreztem,ahogy folyékony tűz nyargalt testemben.-Megöllek ezért!
-Nem,nem teheted.De én megteszem veled,elpusztítalak,ha nem leszel máris enyém!
-Harcos vagyok,nem bábkirálynő!-dulakodtunk a levegőben,égettem a bőrét.
-El sem tudod képzelni,mennyire fájna,ha látnom kellene halálodat!-hörögte.
-Ó,nem!Nem hiszem!-erősen szorított,szárnyaimat nyomva egyre összébb.
-Hadd oldozzalak föl!-szemében gyengéd fény villant.-Ne állj ellen!
-De ez nem lehet az igazság!Nem szerethetsz engem!-színészkedni kezdtem.
-Dehogynem lehet!Szeretlek,mint már mondtam.Szeretek Rád nézni,bele a varázslatos tekinteted közepébe!Boldogsággal tölt el.De nem befolyásolhat!Ha nem állsz mellém,eltaposlak!Ez az egyetlen út!Válassz engem!
-Miért?-hazug könnyeket csaltam szemembe,hogy elrejtsem lobogó tüzét.
-Tudod,miért!-testünket összeforrasztotta erejével.-A véred a kulcs!
-Ne játszadozz velem!-kiábrándult sóhajjal elernyedtem.-Szépségem!Ó,jaj nekem!Bárcsak vak lennék,úgy könnyedén megölhetnélek!
Ez hatott.Pilláim közül fürkésztem Nudrungát és láttam habozását.Éreztem,ahogy csökkent fenyegető ereje.Féltőn ereszkedett a díszes padlóra velem.A fejemet ölébe fektette és oltalmazón felém hajolt.Megdöbbentem.Szeretett?..
-Ne mondj ilyen szavakat!-éjfekete szemeiben csillogott a fény..a könnyek.
-Nem tehetek róla..-suttogtam reszketőn-,szépséged páratlan!De a Gonosz elragadott,szolgájává tett!..Szörnyűségek tettek ilyenné!A Halál erősített!
-Most már nem számít.Te nem fogod fel,mily kevéssé számít akármi!Kivéve Téged!Szerelmem,kérlek,add nekem a véredet!-borzongatóan gyönyörű testével körülölelt,megfogta a vállamat,ajka hozzáért a nyakamhoz.
-Várj!-toltam el finoman,de határozottan.-Meg fogsz ölni engem?
-Yin,Téged akkor se bírnálak elpusztítani,ha az egész világot kellene romba döntenem.A világ olyan lesz,amilyennek én akarom!Te leszel a Királynőm!Együtt uralkodunk mától!Szeretlek!-bronzos teste felemelkedett álló helyzetbe és engem is magával húzott.Reszkettem,annyira kívántam.
Attól féltem,megőrülök,annyira buja,édes,odaadó volt az ölelése.Úgy éreztem,még sohasem létezett selymesebb férfi test,mégis kemény volt és erős….
….Az Erő elérte csúcspontját bennem,tudtam:vagy most ölöm meg,vagy soha!Mondani akartam valamit,valami kedveset,amely széppé teszi számára a Halált.De képtelen voltam.Nyilván ő tette.Éreztem a lehelletét arcomon.Simogatott.
-Pihenj most,Gyönyörűm!Hallgasd a szívemet!A véremet!-súgta kéjesen.
-Nudrunga..-rebegtem végre-..csókolj meg!Add igaz szerelmed csókját nekem!
Megtette.Akarta.Szeretett.Mégsem éreztem bűntudatot,mikor ajka megérintette a számat.Vér volt a csókjában,melyet lángoló tüzem elemésztett.Yang halott arcát láttam,miközben szárnyaim vasbörtönébe zártam a vérkönnyeket hullajtó,belülről elenyésző véristent.
Átküldtem Nudrungába lelkem tüzét,mely elpusztította őt.Csak Bátyám vére maradt belőle,melyet befogadtam.Yang bennem élt tovább.Erősített.