A mágia a természetes energiák kivetítése.
Határok nélküli,tejhatalmú erő.
Erő,melynek tudatos használata megváltoztat.
Ez történt következő áldozatommal,egy Angliában élő kínai wiccával(boszorkánnyal).Az akták szerint Assera Yuen évekig bálványozta a Bátyámat,majd a sorozatos visszautasításoktól feldühödve elátkozta Őt. Felajánlotta a maffiának szolgálatait,miszerint:legyengíti annak ellenségeit és megtalálja a tökéletes dátumot azoknak likvidálására. Elfogadták.
Asserát kizárták a kovenből(wicca csoport),de hiába. A nő híven szolgálta a Gonoszt,odaadta a lelkét. Szépsége megfakult,varázsereje többszörösére nőtt.Tudtam,hogy várni fog rám. Nem titkolhatom jövetelem,hisz az Erőm úgyis megelőz.
Telihold ragyogta be az eső áztatta London sikátorait és utcácskáit,melyeken óvatosan lépkedtem Assera menedéke felé.Az árnyak életre keltek mellettem,de nem támadtak,csak figyeltek és követtek.
Fegyvert nem hoztam az útra,nem lett volna értelme.A wiccát csak az energiámmal győzhetem le,a testem és a szellemem segítségével..Yang szeretetének védelmében.
Ahogy közeledtem,éreztem a szikrázó gyűlöletet a levegőben.Felhőt alkotott körülöttem és fojtogatott.Lassítani próbált.Nem féltem,biztos voltam benne,hogy szemtől szemben akar megölni.Puszta kézzel,ha lehet.Igen,én is pontosan ezt terveztem ővele!Alig vártam,hogy küzdjünk!
Gondolataimat egy harsány kacagás szakította félbe.Az előttem sötétlő zsákutcából jött,mintha utat mutatna.Elindultam hát arra.
Ekkor kivágódott a serbűzös kocsma ajtaja és hatalmas árnyékcsápok szelték át a levegőt,egyenesen felém.Gyorsan hasra vetődtem,mire az éj teremtményei irányt változtattak,körbefogtak,majd felemeltek.Hiába rúgtam,kapálóztam,tekeregtem,semmit sem tehettem vasmarkú szorításuk ellen.Teljes sötétségben maradtam.Csend borult a világra. -Hozzátok be,mielőtt meglátja valaki!-hallattszott az emeletről.
Érezni semmit sem éreztem.Talán a súlytalansághoz tudnám hasonlítani…bár az sem adja vissza tökéletesen azt az állapotot.Az árnyékcsápok a részemmé váltak.Átfolytak a bőrömön és lefagyasztották kezemet,lábamat.Annyira hidegek voltak..annyira hidegek..és gonoszak!
Hirtelen tudtam,hogy fent vagyok az emeleten.Kezdett oszlani a szemem elöl a feketeség.Jeges,kék fény sugarai törtek utat az árnyak közt.
-Gyűlölsz engem?-szólalt meg érces hangján Assera.
A fejem már szabadon volt,így lassan körbefordultam.A pokoli fényben kirajzolódott egy sötét,karcsú,földig érő hajú alak.
-Azt kérdeztem-emelte fel hangját,-hogy gyűlölsz-e engem?
Rám szegezte villogó,fehér tekintetét és kezeinek egyetlen mozdulatával felszabadított az árnyéklények jégbilincséből.Padlóra estem.
-Csak szánalmat érzek..-feleltem őszintén.-Megvetlek.
-Tessék???-rikoltott fel,majd mellettem termett és megragadott.
Hüvelyknyire se volt az arca az enyémtől,gyilkos hideg áradt az egész testéből.Farkasszemet néztünk.Az Erőm lassan felébredt.
-Jól hallottad!-kacsintottam rá,szempilláim megkarcolták.
-Akár a Bátyád,te sem féled senki haragját,igaz?-a magasba emelt.
-A félelem csak korlátoz!-azzal erőből hasba rúgtam,kétszer egymás után.
A boszorkány azonban meg sem rezdült.Csak kegyetlenül elmosolyodott,majd felrikoltott és nekihajított a szoba jéggel bélelt falának.Akkorát nyekkentem,azt hittem:kettétört a gerincem.De nem!Még megmaradtam.Assera elfordult tőlem és színtelen hangon mesélni kezdett,..én éledeztem.
-Szerettem Yang-ot.Ő volt a mindenem.Évekig csak figyeltem,álmodoztam és terveket szőttem.Sosem rámenősködtem,de kezdeményeznem kellett!Többször felkerestem,őszintén bevallottam Neki az érzéseimet,mire elutasított! -Ezért megöletted?!-lassan felálltam,gyűlt az Erőm.-Magadat kellett volna,te szerencsétlen ribanc!
Erre megpördült és idegen nyelven mormolva rámmutatott.A jégfal életre is kelt nyomban,s mielőtt arrébb vetődhettem volna,már körbefolyt.Acélbilincsként olvadt a testemre,csak a fejem látszott ki e rideg ragyogásból.Nem kapálóztam,tudtam,hogy ideje átváltoznom.Ahhoz azonban elő kell hívnom Yang halála felett érzett dühömet és bosszúvágyamat.Idő kell!
-Végig fogsz hallgatni!-közeledett Assera.-Tudnod kell MINDENT!
-Hidd el,te nyomorult korcs,hogy tudok mindent!-hergeltem tovább.
-Mire jó,ha sértegetsz?-kérdezte fojtott hangon.
-Talán mást érdemelsz?-gúnyoltam ártatlan arckifejezéssel.
-Hogy mersz ítélkezni felettem?-sipított és jobbjával az arcomba csapott.
-Csak nekem van jogom ítélni feletted!-azzal lehajtottam fejem,összpontosítani kezdtem.
A narancssárga ragyogás villódzott,de szerencsémre Assera elég dühös volt ahhoz,hogy ne vegye észre.Yang vére folyékony tűzként áramlott szét az egész testemben.
-Senki sem tudhatja,milyen érzés!-mondta határozottan.
-Dehogyisnem!-vágtam rá azonnal.-Szinte minden nő átélte ezt!
-Neem!Az nem lehet!-hisztérikus roham tört rá.-Átkozott férfiak!
-Nem mind átkozott,ahogyan Yang sem volt az!-megváltozott a hangom.
-De igen!Ő volt mind közül a legátkozottabb!-gonoszul felnevetett.
-Ezért most meghalsz!-suttogtam,majd elvesztettem a tudatom.
A forróság,ami belőlem áradt,szétolvasztotta jégbörtönömet és a szoba falai is csöpögni,füstölögni kezdtek.Assera a torkához kapott,mintha fulladozna.
-Mi..mi..mi történik velem?..-hörögte felém fordulva.-Mi a….?!!
Sosem felejtem el a tekintetét!Ugyan nem voltam magamnál,de láttam a rémületet a szemében!Láttam,hogy még nyomorult élete utolsó pillanataiban is hitt az igazában!Hitt abban,hogy jogosan büntetett.
-Szerettem a Bátyádat!Még most is szeretem!-kiáltott felém sírva
-Bosszuálló Angyal vagyok,azért jöttem,hogy megöljelek!Elégetlek,hogy megtisztuljon a lelked és ne ragadj az Örök Kárhozatban!
Felfogta.Nem szólt többé.Tudtam,hogy ellen fog állni,de egyáltalán nem számított.Már akkor halott volt,mikor először Yang ellen mormolt!
Szárnyaimból lángcsóvák repültek a boszorkány felé,miket jégpáncéllal hárított.Támadni akart,de szánalmas fagycsillagai félúton elpárologtak.Nem vártam,mit talál ki,támadásom megsemmisítő csapást kellett mérjen a wiccára!
Lényem belső magjából előhívtam egy kis darabkát,labdaccsá gyúrtam,beleküldtem minden fájdalmam és haragom,majd magam elé képzeltem,ahogy Assera szíve szétrobban.Lehunytam a szemem,elengedtem.
Csak egyet pukkant.Mint a pezsgő.Fél pillanat alatt elenyészett a szív,a test,s felszabadult a tiszta lélek.Mentesen az egótól.
-Mostmár tudom,hogy ezt kellett tenned!-olvastam a jelenés szájáról,mikor visszaváltozva lerogytam a forró padlóra.
-Sajnálom,hogy Yang nem szeretett!-békültem meg őszintén.
-Ne tedd!Nem voltam méltó a szerelmére!-fejet hajtva eltűnt.
-Tényleg nem…-suttogtam szomorkásan,majd elaludtam.