Edgar Allen Poe - A Holl�

Egyszer -- �nt �jf�l k�zelgett - b�biskoltam elfelejtett
Tudom�nyok furcsa k�nyv�n, ellankadva terhesen,
Fejem cs�gge... egyre jobban... s im egyszerre
ajt�m roppan,
Mintha egy k�z f�lve koppan -- dobban ajt�m cs�ndesen.
S sz�ltam: "�ji vend�g toppan k�sz�b�mre cs�ndesen:
-- Az lehet, m�s semmisem."

Ah, j�l eml�kszem val�ban! T�l volt, b�s december h�ban,
Szellem�t a sz�n huny�ban f�ldre h�mz� v�resen.
Lassan ny�lt az �ji �ra; k�nyvem nem ny�jtott a b�ra
Enyh�l�st, �h holt Len�ra, �rted, �gi kedvesem,
Kit a mennyekben Len�ra n�ven h�vnak, kedvesem,
-- Itt lenn nincs m�r neve sem.

S b�bor k�rpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen;
F�j�, v�j�, sohsem ismert f�lt�s k�nj�t �rezem.
S m�g szivem dobbanva retten, mind ism�tlem �nfeledten:
"�ji v�ndor v�r ijedten ajt�m elott, azt hiszem --
K�sett vend�g k�r ijedten bebocs�t�st, azt hiszem:
-- Az lehet, m�s semmisem."

Most kicsit magamhoz t�rv�n nem haboztam, �gy besz�lv�n:
"J� uram, vagy dr�ga h�lgyem, ne akadjon fenn ezen:
T�ny hogy kiss� szunditottam, �s �n olyan halkan
koppan:
S amint k�nny� l�pte dobban -- koppan ott k�nn cs�ndesen,
Szinte k�pzeletnek v�ln�m" -- s ajt�t t�rtam cs�ndesen:
-- K�nn az �j, m�s semmisem.

Hosszan n�ztem ott az �jbe b�mulva, k�tkedve, f�lve,
�lmodva amilyent nem mert m�g �lmodni senkisem;
De a cs�ndess�g t�retlen, s a hom�ly nem ad jelet, nem
Hangzik m�s sz�, mint egyetlen n�v: "Len�ra!"
-- kedvesem
Neve, melyet �n rebegtem, s visszany�gte �desen
A visszhang -- m�s semmisem.

Visszamenve a szob�ba -- lelkem �g, a fejem k�ba --
�jra koppan�st hallottam, m�r nem is oly cs�ndesen.
"Valamitol bizony�ra megz�rrent az ablak z�ra:
R� kell j�nn�m az ok�ra, nosza - mondtam -- meglesem!
Nyughass, sz�vem, pillanatra, m�g e rejt�lyt meglesem:
-- Csak a sz�l, m�s semmisem..."

S sz�tt�rva a r�csos t�bl�t, �me, furcs�n verve
sz�rny�t
Egy nagy oskort-l�tott Holl� sz�llt be rajta peckesen.
R�m se biccent, meg se h�kkent, csak j�tt, mint egy
idecs�ppent
�r vagy h�lgy: ajt�mra r�ppent s megtelep�lt odafenn --
Ott egy v�n Pallas-szobor volt, a mad�r meg�lt ezen,
�lt, csak �lt -- �s semmisem.

Akkor b�natom mosolyra csalta furcsa �ben tolla,
Ahogy ott morc m�lt�s�ggal �lt nagy �nnep�lyesen.
"B�r megt�pve, zord k�borl�" -- sz�ltam -- "te se
vagy utols�,
�ji partok k�ldte Holl�: �r-neved hadd k�rdezem:
Hogy h�vnak, ha ott lenn r�pk�dsz a pl�t�i b�s vizen?"
-- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

N�ztem a sz�rnyas bolondot, hogy egy sz�t ily j�l
kimondott
S v�laszolt szavamra -- b�rha nem is t�l �rtelmesen:
Meg kell adni, ilyet �lo m�g nem �rt, hogy egy besz�lo
Mad�r ajtaja f�l� jo s r�telepszik k�nyesen --
Ajt� f�l�tt egy szoborra r�telepszik peckesen,
-- �s a neve: "Sohasem"!

De a Holl� f�nn a szobron csak ez egy sz�t mondta
folyton,
Mintha abba volna lelke bele�ntve teljesen.
M�sk�pp csor�t nem nyitotta s sz�rnyait sem mozditotta;
S ny�gtem: "Hozz�m senkisem h�, m�g szivem rem�nye sem,
Majd csak elhagy e mad�r is -- nem lesz reggel
nyoma sem!"
-- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

Megd�bbentem, hogy tal�l az els�rt sz�ra ez a v�lasz:
"Persze" -- mondtam -- "ennyi ennek kincse t�ra �sszesen;
T�n egy r�gi b�s gazd�ja oktat�, kit sors visz�lya
D�lt �s mart, m�g s�r� sz�ja erre j�rt r�, m�sra sem --
Holt rem�nyek gy�szdal�hoz nincs is jobb r�m semmisem,
-- Mint hogy: 'Soha -- sohasem'."

De a b�lcs mad�r mosolyra csalta m�la lelkem ujra
�s egy zs�lly�t g�rd�tettem szembe, hogy majd ott
lesem;
S b�rsony�ba bes�ppedve k�pzeletet k�pzeletre
Halmoztam: hogy hol szerezte �s m�rt ism�tli v�szesen --
Ez a balj�s v�n vad holl� m�rt ism�tli r�mesen
Ezt a sz�t, hogy: "Sohasem."

Ezen tunodtem magamban, noha egy betut se mondtam
A mad�rhoz -- s m�r szivembe f�rt a k�t f�m-�l� szem...
�h ha titk�t eltal�ln�m! S �gy fejem ledolt a p�rn�n,
Melynek b�rsony�ra l�mp�m f�nye hullott k�kesen,
Violasz�n b�rsony�ra, melyen �h! m�r kedvesem
Nem pihen meg sohasem.

Most, �gy tetszett, langy szello kel s lengve titkos
f�st�lokkel
Angyalt�nc a sz�nyeg bolyh�t csiklandozta k�jesen:
"B�s sz�v!" -- ny�gtem -- "�gi vend�g sz�llt le hozz�d
l�m a szent �g
Angyalokkal k�ld nepenth�t elfeledni kedvesem:
Idd, �h idd e h�s nepenth�t �s feledd el kedvesem!"
-- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

"J�s!" -- h�r�gtem -- "v�laszt k�rek! j�s, mad�r vagy
gonosz l�lek!
-- S�t�n k�ld�tt vagy vihar vert hozz�m, �n nem keresem,
Ki b�szk�n, b�r megt�p�zva, �rkezt�l e puszta h�zba,
Hol r�mek d�lnak csat�zva -- mondd meg n�kem kegyesen:
Van-e balzsam Gile�dban? Megenyh�l-e zord sebem?"
-- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

"J�s!" -- h�r�gtem -- "v�laszt k�rek! J�s, mad�r vagy
gonosz l�lek!
Hiszen egy �gbolt borul r�nk s egy Urunk van odafenn:
Mondd meg, v�r-e m�g e b�ra messze mennyben �des �ra,
V�r-e majd a szent Len�ra �lel�se odafenn?
Kit az angyalok Len�ra n�ven h�vnak odafenn?"
-- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

"Legyen h�t e sz�d utols�!" - sz�ktem f�l -- "s�t�n
vagy holl�!
Menj, r�pk�dj az �jviharban, a plut�i b�s v�zen!
Itt ne hagyd egy �rva tollad, nehogy arr�l r�gondoljak,
Mit hazudt�l e szobornak v�ll�n �lve peckesen!
T�pd ki csor�det sz�vemb�l s hagyj magam, m�g
elveszem!"
-- Sz�lt a Holl�: "Sohasem!"

�s a sz�rnya meg se lend�l, �s csak fent �l, �s csak
fent �l,
Fent ajt�m f�l�tt a Pallas s�padt szobr�n, cs�ndesen.
�lmod� r�mhez hasonl� szemmel �l a sz�rny� Holl�,
M�g a l�mpaf�ny eloml� �rny�t veti r�mesen
S lelkem e padl�mon ring� �rnyba fullad cs�ndesen:
Nem szabadul -- sohasem.