A holló című, különös hangulatú, hibátlan képregény-adaptációja őrzi az utolsó felvételeket Brandon Lee-ről, a tragikusan fiatalon elhunyt harcművész, Bruce Lee fiáról. Az apja árnyékából kilépve fajsúlyos színésszé válhatott volna az 1965-ben született férfi, ám 1993-ban épp A holló forgatásán érte halálos baleset, amikor egy akciójelenet közben hasba találta egy kellékfegyverben felejtett speciális lövedék. Pedig ezzel a filmmel hírnevet szerezhetett volna. A sors iróniája, hogy végül e korai halál tette hasonlatossá és emlékezetessé apát és fiát.

James O’ Barr író-grafikus komor, szurokfekete képeit Alex Proyas kliprendező ültette vászonra. Eric Draven (Brandon Lee) visszatér a sírból, hogy az élők és holtak világát összekötő holló vezetésével Halloween éjszakáján bosszút álljon szerelme és saját meggyilkolásáért a várost rettegésben tartó bandán. Az eső áztatta éjszakában játszódó mozi a kilencvenes évek elején sosem látott, gótikus képi megoldásaival, filmes felfogásával hódította meg a közönséget.

Megelőzte a sokat emlegetett Mátrixot és klónjait, illetve elindította a képregény-feldolgozások mind jobban erősödő divatját.

A kétlemezes különleges kiadás megjelenésében igazán exkluzív, messze száműzi a fröccsöntött műanyag tokos gyakorlatot. Elegáns papírdobozban, kihajtható slipcase-es megoldással tárulnak elénk a korongok. Az első lemezen a film kapott helyet. A kép hibátlan, az éjfekete árnyékokban sincs zavaró vibrálás, kenődés. Az 5.1-es magyar szinkron mellett 5.1-es, illetve DTS angol hang, valamint audiokommentár választható, magyar felirattal.

Az második lemezen nem kevés, mégis felemás képet mutató extra kapott helyet A rövid werkfilm, kitörölt jelenetrészek, tv-szpotok, az előzetes mind kicsit szemcsés minőségben, nem sok plusz információval, de korrekt háttéranyagot nyújtanak. A produkciós design, a fotó- vagy a posztergaléria – a főmenüt idéző idejétmúlt felülettel, viszonylag kevés, rossz minőségű képpel – halovány. Ellenben a storyboard kellően összeszedett, jól láttatja a kezdeti elképzeléseket. Emellett vagy tucat előzetes népszerűsíti a kiadó további, hasonlóan igényes kiállítású díszdobozait.

Amitől igazán értékes az extrákból, az a főszereplővel és a rajzolóval készült – magyar feliratos – felvételeknek köszönhető. Brandon utolsó, alig több mint ötperces interjúja a történtek fényében azért is szomorú, mert lelkesen beszél a nagy lehetőségről, amit ez a film jelent neki, és ecseteli a figura kapcsán a pillanat és az élet mulandóságát. Az O’Barr-ral készült majd félórás monológ hibátlanul egészíti ki a mozit, megmutatva egy szokatlanul sérült, démonaitól űzött ember már-már perverz terápiáját, mellyel az alkotásba menekült a fájdalom és lelki teher elől – beemelve halott szerelmét is a történetbe...