Esős őszi délelőttön született a kislány.
Jelenlétét azonnal megérezték a mágia használói.
Természetfeletti erő áramlott aprócska testében…akárcsak a Bátyjáéban. A fiúcska már az első pillanattól különös érdeklődést mutatott jövendő hugocskája iránt,amint megtudta,hogy édesanyja pocakjában növekszik.Egyetlen napot sem mulasztott el a kilenc hónap alatt,hogy ne beszélt volna hozzá.Mamája személyes testőre lett,amit a Papa sokszor nehezen viselt,de sosem büntette meg.Inkább örült,hogy a fiúcskában nincs féltékenység.
Nem volt könnyü az életük,hiszen akkoriban rosszallást váltott ki egy magyar nő és egy kínai férfi házassága.Mindkét fél családja kétkedett. Édesapjuk neve Lee Yuen Kam volt,édesanyjuké Burlovics Éva.Közös döntés alapján a családnevük Lee lett és születendő gyermekeiknek keresztneve is kínai lett.Azonban hiába találtak ki előre ezer és ezer variációt,a Sors közbeszólt.Méghozzá egy csodálatos álom képében,melyet Éva a kisfia születése előtti éjjelen látott. …egy élettel teli, párás, hatalmas esőerdő vízesésének aljában ült a parton…hallgatta az állatkákat, a víz megnyugtató zubogását…meditált. Ám egyszerre kísértést érzett, hogy ússzon egyet. Lassan levetette köntösét…a selyem lágyan aláhullott hibátlan,bársonyos bőréről…kioldotta ébenfekete hajzuhatagát összefogó szallagocskát és domborodó pocakját végigsimítva a kristálytiszta vízbe sétált.Ekkor elcsendesedtek a madarak, a majmok,az elefántok…s egy bambusz fuvola szívbemarkolóan gyönyörü dallamai hangzottak fel. Éva elbűvölve hallgatta, óvatos táncba kezdett…karjait a férje által tanított tai chi gyakorlatok szerint mozgatta…teljesen ellazult…szívében béke lakozott…átélte a tökéletes harmónia pillanatait.
Aztán emberi hangokat hallott, nők énekeltek. Hamarosan meg is látta őket. De nem emberek voltak, hanem tündérek, akik a víz tükrén járták mennyei táncukat, s indákkal játszottak, melyek másik vége egy hatalmas lótuszvirághoz volt kötve.Mikor Évához értek,a dallam lágyabb lett,a virág szirmai pedig előbb fényleni kezdtek, majd szétnyíltak…belül két gyermek mosolygott egy yin-yang-os takarón. Egy fiú és egy lány. Éva rögtön megértette, karjaiba vette a csöppségeket,akik egymás apró kezét fogták.
Ekkor Éva döbbenten vette észre: a kis kezecskéken tetoválás van. Méghozzá különleges,hiszen csak akkor teljes,ha a gyermekek fogják egymás kezét.A fiúcska jobb hüvelykujjának külső dombocskájára a fehér alapon fekete pontos yang-jel volt tetoválva,míg a kislány bal hüvelykujjának külső dombocskájára a fekete alapon fehér pontos yin-jel.
Éva tudta mit jelent ez:két gyermeke születik majd,előbb a fiúcska,aztán a lányka.Már a nevükön sem kellett többé gondolkodnia.A tündérek csilingelő nevetése betöltötte a tavacska partját,mire előjöttek az állatok.Óvon körülállták az Édesanyát és két gyermekét,aztán dalba kezdtek,s Éva boldogan énekelt velük,karján elszenderedett a két csöppség.Mosolyogva álmodtak,fogták egymás kezét,a jel felragyogott.
…Éva ébredéskor azonnal férjéhez hajolt és a fülébe súgta:
"-Yang!"
"-Hmm..tesék?Idő van?...Hívjam a korházat?-motyogott Lee mester.
"-Yang Lee. Ez a fiúnk neve.Álmot láttam…"-azzal elmesélte kedvesének a csodás esőerdőben megesett dolgokat,a jelet és a kislányt.
Így már semmi különös sincs abban, amilyen izgalommal a kisfiú hugocskáját várta. Ott tébláboltak a szülőszoba ablakában Lee mesterrel.Aztán a Papa bement,hogy elvágja a köldökzsinórt,Yangot pedig egy nagydarab ápoló a nyakába vette.
Amint felsírt a baba, Lee mester és Éva boldogan átölelték egymást. Az orvos a magasba emelte a kicsit,erre Yang felkiáltott:
"-Yin! Hugocskám! Itt vagyok!"
Azóta is legendaként beszélnek arról a pillanatról:a kis Yin felismerte Bátyja hangját,odafordította fejecskéjét és az első,akire ránézett Yang