Az életünknek MINDEN perce értékes.
Sosem tudhatjuk,mi történik a következő pillanatban.
Tudassuk mindenkivel,hogy mit érzünk irántuk,mielőtt késő lesz!..
Eliza és Yang másnap reggel elutaztak Wilmingtonba,az új filmjük forgatására.Mark csomagolt Nekik sushit és kókuszgolyót,Yin pedig kikísérte Őket a repülőtérre.A búcsúzkodás hosszúra sikeredett.
"-Mikor jöttök vissza?"-kérdezte nyűgösen a húgocska.
"-Már holnap,ne aggódj!-simogatta meg karját Yang.-Hallasz?"
"-Igen,hallak!-ölelte át Yin szorosan.-De tudod,hogy nagyon hiányzol,még ha csak egy napra mész is el!Nagyon-nagyon!"
"-Tudom,tudom!-emelte fel a levegőbe a Báty.-Te is nekem,de mennünk kell!"
"-Így igaz Yin!-szólt közbe Eliza.-Ne haragudj,de indulnunk kell!..MOST!"
"-Értem.Tegyél le,Bátyus!-azzal odalépett és átölelte Bátyja jegyesét.-Jó utat!"
"-Köszi!Te pedig érezd jól magad Markkal!"-kacsintott Yin-re.
"-Csak legyél kemény vele!Ne engedd túl közel!"-komolyodott meg a Báty hangja.
"-YANG!!!-emelte az égre tekintetét.-Kérlek!"
"-Yin felnőtt NŐ,drágám!-nevetett fel Eliza.-Bízd rá a dolgokat!"
"-Csak tanácsot adtam..-morgott Yang.-Féltem a Húgomat,mert Szeretem!"
"-Én is Szeretlek!-lágyult el Yin.-Te is vigyázz magadra!Siess vissza hozzám!"
"-Sietek,Kicsikém!-integetett Yang.-Pár óra múlva felhívlak!Szia!"
"-Szia sógornőm!"-köszönt el Eliza kedvesen.
"-Sziasztok!"-küldött puszikat Yin.
Nézte,ahogy eltűntek a kapuban és ekkor belenyilalt egy érzés.Egy rossz érzés.Felkúszott a gerincén,nyomni kezdte a szívét és a lelkére telepedett.Valami nem stimmelt.Nagyon nem.Mintha egy árny lopakodott volna Yang-ék mögött.
Mark hiába próbálta elterelni Yin figyelmét,szerelme csak járkált a lakásban fel-alá és egyfolytában telefonált.
"-Nyugodj meg,Drágaság!Yang és Eliza most érkezik meg Wilmingtonba!"
"-Tudom,de már nem bírom!Hívjon már fel!"-leroskadt a telefon melletti fotelbe.
"-Gyere,bújj ide!"-guggolt elé Mark.
"-Jaj,annyira furcsa ez az érzés!Megijedtem!"-hajtotta fejét a férfi vállára.
"-Ne félj,minden rendben lesz!Yang mindjárt csörög és akkor megnyugszunk,jó?!"
"-Jó,persze!Köszönöm,hogy megértesz!-megcsókolta Kedvesét.-Szeretlek!"
"-Én meg IMÁDLAK!-visszacsókolt.-Csak nyugodj meg!"
"-Nyugodt vagyok,csak hívjon már fel!"-sóhajtott Yin keservesen.
Ekkor megcsörrent a telefon.Yin olyan sebességgel kapta fel a kagylót,hogy Mark a földre huppant.
"-Yang?!"
"-Igen,én vagyok!"-hallattszott a vonal túlsó végéről.
"-Hol vagy?Jól vagy?"-sürgette.
"-Persze,minden rendben!"-hangzott a jókedvű válasz.
"-Akkor miért nem hívtál ELŐBB?"-Yin ingerült lett.
"-Mert kijöttek elénk a reptérre és engem egyből idehoztak a Carolco Studióba!Ne haragudj,nem gondoltam,hogy ennyire aggódsz!Sajnálom!"-engesztelte.
"-Semmi baj,..én ..csak éreztem Valamit.Valami Gonoszat…féltelek!"
"-Minden rendben van,én jól vagyok és Eliza is,…bár ő is furcsákat mondott."
"-Miket?Miről?-élénkült fel Yin.-Ő is érezte az Árnyat?"
"-..Igen.De aztán sikerült megnyugtatnom!"-sietett húga ijedtségének elébe.
"-Nem!Ez nem ilyen egyszerű!Te is tudod!....Gyere haza!Most azonnal!"
"-Képtelenség Yin!-jött a határozott válasz.-Mindenki készen áll,itt a stáb!"
"-Akkor küldjétek őket is haza!Hivatkozz rosszullétre!Vagy mondd,hogy kórházba kerültem!-hadarta Yin lázasan.-Kérlek,menj el onnan!..Mnekülj!"
"-Képtelenség Kicsikém,értsd meg!Fel kell vennünk ezt jelenetet!Muszáj!"
"-Semmit se muszáj!-fakadt ki Yin.-Veszélyben vagy,érzem!Gyere vissza!"
"-Nem megy,ne haragudj!-Yang hangjában szenvedés bújkált.-Nyugodj meg!"
"-Rendben.Akkor most jól figyelj!"-azzal megállapodást kötöttek.
Yin fél óra múlva már a gépen ült Markkal,Wilmingtonba tartottak,a Carolco Studióhoz.Yang megígérte,hogy nem kezdenek,amíg oda nem értek.
"-El sem hiszem,hogy eljöttem Veled!"-sóhajtott fel Mark,miközben taxit intett.
"-Én nem kértelek!-szólt fagyosan Yin,de Szerelme döbbent arcára nézve rögtön meg is bánta.-Sajnálom!Ezt nem érdemled!..Sajnálom,tényleg!"
"-..Nem gondolod,hogy túlságosan Yang-tól függ az életed?"-kérdezte Mark.
"-Csak amennyire az Övé tőlem!-dühödött fel a lány.-Mi Egyek vagyunk!Ezt sem Te,sem Eliza,sem más nem értheti meg!-vett egy mély lélegzetet.-Akkor most jössz,vagy menjek innen egyedül?"(közben megállt előttük egy taxi)
"-Megyek,persze,hogy megyek!"-karonfogta Yin-t és beültek a kocsiba.
"-Jó estét!-köszönt vidáman a sofőr.-Merre lesz a fuvar?"
"-Vigyen a Carolco Studióhoz,amilyen gyorsan csak tud!"-kapkodott Yin.
"-Rendben.Velem elégedett lesz kisaszony!Tíz perc és odaérünk!"-kurjantott amaz.
"-Végtelenül hálás lennék,ha odalépne a gázra!-csúsztatott egy tekintélyes bankót az ablakhoz Mark.
Yin nem számolta a perceket,nem nézte az utat,nem reagált Szerelme gyengéd kézszorítására,csak lehunyta a szemeit és imádkozott.Nem késhet el!..
Mikor a taxi lefékezett a Stúdió előtt,Yin szinte "kirepült" a kocsi ajtaján és rohanni kezdett a főbejárat felé.Mark fizetett,majd utólérte Kedvesét.A recepciós hölgy rosszalló pillantásai őrjöngésre ingerelték a pattanásig feszült idegekkel érkező párost.Yin tombolt,Yang-ot követelte.Mark abszolút hiábavalóan próbált diplomatikus maradni,a hölgy nem engedte tovább őket.
"-Van magának fogalma arról,hogy kik vagyunk?Yang Lee a Bátyám.Várnak minket!Nélkülünk nem kezdhetik el a forgatást!"-kiabált Yin.
"-Hát persze!-mosolyodott el gúnyos diadallal a nő.-Már rég forgatnak!"
"-MICSODAAA?-sikoltott fel szívbemarkolóan Yin.-Az nem lehet!!!NEM!"
"-Drágám,bejutunk!-nyugtatta Mark.-Ott jön Julio!....Hé!Hé,Julio!"
A spanyol srác integetve megindult feléjük.Mark annak idején együtt edzett a fickóval capoeirát.Nem is sejtette,hogy pont ő lesz,aki segít nekik.Sorsszerű.
"-Szia Öregem!Mi a probléma?"-kérdezte erős katalán akcentussal.
"-Ő itt a párom,Yin.Yang Lee a bátyja,de nem engednek be minket!Segítenél?"
"-Persze!-odafordult a recepcióshoz.-Doris,engedje be őket,velem vannak!"
"-Rendben Mr.Castillo!"-azzal megnyomta a gombot és az ajtó kitárult.
"-Melyik teremben forgat Yang?-rohanta le Yin szegény Julio-t.-Mondd már!"
"-A hatosban!-válaszolt.-Mindjárt végeznek,megvárhatjátok a .."-de Yin már nem hallotta.A táblákat követve futásnak eredt.mark utána.
Amikor méterek hiányoztak a hatos studio ajtajának kinyitásához,egy szokatlanul hangos lövés dörrent.Yin megrémült,de nekirugaszkodással betörte a kulcsrazárt ajtót.a rendező abban a pillanatban "Állj!"-t kiáltott.
Yang a földön feküdt,Vele szemben egy segédszínész kezében 44-es Magnum füstölgött.Senki sem értette mi ez,azt hitték Yin is szerepel a jelenetben.De nem.
A lány odarohant Bátyja mellé,letérdellt és lassan megfordította Yang testét.A fiú gyomrából ömlött a vér,a szemeiben csodálkozás és döbbenet tükröződött.A stáb felhördült,Mark felkapott egy mobilt és hívta a közeli kórház mentőit.
Innentől az események kínkeserves órákban peregtek.Yang életéért kűzdöttek a mentőben,ahol Yin végig a kezét fogta és beszélt Hozzá.A kórházban 12 órán keresztül operálták:gerincoszlopába fúródott az átkozott golyó.Számos szervet roncsolt,míg a csigolyák közé fúródva megállt.
Yin vért adott Bátyjának,Elizát Mark vígasztalta a váróban.Yang egyetlen egyszer tért magához,mindössze három másodpercre,mielőtt meghalt.Yin-re nézett és mosolyogva megszorította húga kezét.Elbúcsúzott.De Yin válaszát már nem várhatta meg.Elment.