A képregény egy elég egyedi képregény. Nem egy Pókember. Nem tömegfogyasztási cikk. És... mondhatni, éle van a dolgoknak. Szerintem a film igen hű a  képregényhez. Ezt őszintén remélem. Főként ennek a karakteres élnek megőrzésében, a képregény sajátos stílusát megtartva. Felelősségünknek éreztük, hogy  kitöltsük azokat az űröket, amik nem feltétlenül szerepelneka kérpegényben, hiszem más műfajról van szó. Nem muszáj folytonos elbeszélő mesét előadni egy képregényben. Sokat mondhat egy-egy kép is, így az olvasó képzeletére bíz sokmindent. Nagyon élveztem volna, ha az egész filmet fekete- fehérben forgatjuk. Személy szerint imádom a  fekete-fehér filmeket, csodásak! Ebben az esetben megmutathattuk volna a visszaemlékezésekkel, amik Eric valódi életére tekintenek vissza, hogy mekkora a küldönbség. A színes emlék lenne a kontraszt. De... de sajnos a valóságban, ebben a tré filmvilágban nem kaptuk erre lehetőséget. Itt egy természetfeletti helyzetről van szó, mivel a férfi visszatér a halálból. És... talán amit a leginkább élveztem ebben a filmben az az, hogy milyen egyszerű kérdéseket vet fel bennem az, akit játszom a filmben, illetve a közönségben egyaránt, akik megtekintik. Hogy ha valaki meghal, és eltelik egy év a halála óta, ennyi idő után az ember feltételezi, hogy szerettei, és azok akik őt szerették, már egy évig gyászoltak, és volt idejük feldolgozni az eseményeket. Ekkor hirtelen alkalma nyílik rá, hogy visszajöjjön két napra. A világot már egész másnak  látja a saját szemén keresztül. Benne van, hogy már egy éve nem él, és most csak két napot kaptt, hogy újra 'élhessen', úgymond. Ilyenkor nagyon érdekes kérdések merülnek fel az emberben: 'Nem kéne elújságolni valakinek?'. De ugyanakkor előtör belőle a felelősségtudtad is, hogy mégse tegye, ne bolygassa azok életét, akik egy év alatt hozzászoktak a hiányához. És olyan szemszögből kezded vizsgálni a világot, a többiek szemén keresztül, ami valójában senkinek sem adatik meg.  Ericnek lehetősége adatott visszatérni, és igyekszik tenni az igazságszolgáltatás érdekében. Nem feltétlenül szimpatikus, az amit tesz, de én úgy érzem, ez igenis a bensejéből fakad, és joggal. Igazából nem érdekel, hogy a filmnek milyen üzenetet kellen hodoznia, mert Eric nem ebből a szemszögből látja. Hiszem, hogy a  filmbéli világ sokkal kellemesebb hely lesz, ha a rosszaknak vége. De Eric tetteinek egyáltalán nem ez a célja. Ezért nem is tartom olyan lényegesnek.  Létezik egy csodálatos idézet az Oltalmazó ég című könyvből:
"Mivel nem tudjuk, hogy mikor fogunk meghalni, úgy gondolunk az életre, mint egy kimeríthetetlen kútra. És mégis, minden csupán néhány alkalommal történik meg, és tényleg nagyon ritkán. Hány alkalommal fogsz emlékezni egy bizonyos reggelre a gyermekkorodból, egy reggelre, ami olyan mélyen a része a létednek, hogy el sem tudod képzelni az életed nélküle. Esetleg négyszer, ötször? Talán még ennyi sem. Hány alkalommal fogod a holdtöltét látni? Talán húsz. És mégis az egész végtelennek látszik"